"Ooh, hogy az a büdös..." kezdtem el magamban, kedves jelzőkkel illetni, azt a még titokzatos személyt, aki az ÓRA KÖZEPÉN küld nekem sms-t. Az osztály egy részére, "csak úgy" rájött a köhögő roham, amit ilyenkor szokásuk produkálni. De ahelyett, hogy elterelte volna Mrs. Eddols, az irodalom tanár figyelmét, inkább fel figyelt a dologra. Persze, hogy kiszúrt ahogy lapítok a padban...Hurráááá, jaj de jóó!!Remélem érezhető az irónia.
-Goldwin! Az egy dolog, hogy nem készülsz házival az órámra, de hogy még telefonozz is?! Na, ezt már nem tűröm!!- kelt ki magából a tanár.- Most azonnal ide jössz és lefelelsz!!
Haha, tudom az anyagot te szipirtyó! Velem aztán nem cseszel ki!!- épp nyitottam a szám, hogy közöljem vele ezt a tényt, de valaki oldalba bökött. Hangosan felkiáltottam, mert nem volt kellemes. Ha lehet, a tanárnő még dühösebb tekintettel mért végig. Jules a padtársam -és egyben egyik legjobb barátom, szinte már bátyám- fúrta ujját mélyen a bordáim közé jelezve, hogy meg ne próbáljam, és közben egy "szerintem ne roncs tovább a helyzeten" nézéssel kísérte mozdulatát. Néha annyira utálom, hogy ennyire ismer... Nagy nehezen, szinte átmásztam padtársamon, aki jót röhögött szenvedésemen, szint úgy az egész osztály. Kibotladoztam a tanáriasztalhoz, és egy angyali mosolyt erőltettem az arcomra, mire a tanár próbált flegmázni velem de nem nagyon jött össze neki. Mit is vártunk egy lassan 60 éves, öreg nénikétől aki kb a 17.században használt modort használta?!
-Most pedig halljam az előző három órán vett anyagot, kisasszony!- szuggerált szemével. - Vagy év végén megbuksz.- és ahogy észrevettem próbált felidegesíteni. Kezd sikerülni neki...De ahogy azzal a lassú felfogásommal eljutott az agyamig, hogy mit mondott és rájöttem, hogy "Jééé, ezt tényleg tudom", egy győztem mosoly terült szét a fejemen. Meg még jó, hogy szín ötös vagyok irodalomból. Persze ne nézzetek strébernek, mert nagyon nem vagyok az, de könyörgöm! Irodalomból nem is kell tanulnom, minden megmarad még ha nem is figyelek órán. Ami mindig igaz de az már mellékes.
-Hát az úgy volt..-kezdtem bele mondókámba, mire persze páran felröhögtek, Mrs. Eddols feje meg ha lehetett még vörösebb lett. Felelet közben egész jól szórakoztam azon, hogy pár marha, orbitális nagy baromságokat ordibált be azt feltételezve, hogy majd segítenek. Inkább csak röhögő görcsöt kaptam, amit meg a tanár nem nézett jó szemmel. Jobb ha inkább vissza fogom magam mert nem, hogy a megérdemelt 5-öst, de még a 2-est se kapom meg...És megszólalt szívem legszebb hangja!! CSENGŐŐŐ IMÁDLAAK!!!
Önelégült vigyorral az arcomon pakoltam össze a cuccaim a padról, miközben beszélgettem Julesal, aki a szemben lévő padon ült és várta, hogy végre össze szedjem mindenem.
-Szép volt Goldwin! Jó volt nézni annak a vén k*vának a kétségbe esett fejét, mikor meg kellett adnia az 5-öst.- szólt bele az önfeledt beszélgetésbe Tayler.
-Kösz Alvey! Én is élveztem.- nevettem el magam, kissé el is pirulhattam mert miközben lefolyt ez a rohadt hosszú csevej, oda állt mellém, ráült a mögöttünk lévő padra és átkarol. Nem tehetek róla, hogy ez volt a reakcióm, de ha egyszer már első óta tetszik?! Félre értés ne essék, nem általános suli hanem gimi első óta. Elég érdekes fejet vághattunk Julesel mindketten, mert Tayler egyszer csak elröhögte magát.
-Csak azért zavarok igazából, mert lesz egy buli holnap és gondoltam eljöhetnétek.- közölte velünk megjelenésének pontos okát.- Jules, te hozhatnád magaddal Lolát, te meg jöhetnél velem!- szorította meg a vállam és utána le eresztette a derekamra, én ezzel egy időben pattantam le a padról, amire időközben oda ültem Tay mellé. Ő csak kuncogott egyet reakciómon, majd kérdő tekintetét váltogatta köztem és Jules között.
-Hát ööhm...én...- dadogtam össze vissza. Azért nem csoda, hisz már majdnem két éve tetszik, és most hirtelen elhív magával bulizni..Eddig ilyen még sose fordult elő, és ez kicsit, na jó valljuk be, NAGYON meglepett.
-Azt akarja mondani, hogy igen, nagyon szívesen menne veled, és mi is szívesen mennénk!- robogott be a terem ajtaján óriási mosollyal Lola, legjobb barátnőm, szinte már testvérem. Az állam a padlót verdeste, közben nagy és gyilkos tekintettel szuggeráltam, hogy vegye a lapot, hogy abban a másodpercben ahogy Tayler látó és halló távolságon kívül lesz, meghal. Ezt a gesztusomat mint ha nem is neki szántam volna, hanem a mögötte beszélgető csoportnak, le is szarta, majd ledobta magát Jules mellé a padra és egy rövid csókot nyomott a szájára, amit a fiú mosolyogva viszonzott. Miközben ők elvoltak a boldog kis rózsaszín világukban, engem egyedül hagytak a valóságban, ahol az előbb Lola rohadt nagy bajt kavart nekem.
-Na akkor ugye benne vagy?- kérdezte ellenállhatatlan kisfiús mosollyal. Bambán bámultam gyönyörű kék szemeibe, és egyre vörösebb lettem, mert fogalmam sem volt, hogy hogy fogom kivágni magam ebből a helyzetből. Volt kedvem menni, nagyon is! De merszem már annál kevesebb.
-Hát...persze..-hümmögtem szinte alig hallhatóan, de Tay meghallotta, mire fülig érő mosolyt vetett rám. -Rendben, akkor holnap 8-ra érted megyek!- kacsintott majd, elköszönt tőlem és Lolától, Julesel pedig lekezelt. Mikor kiért a teremből legjobb barátnőm felé fordulva, egy mély levegőt véve amit pár másodperc után fújtam ki, letámadtam barátnőmet.
-Te még is, hogy gondoltad ezt?! Tudod, hogy megszólalni is alig merek a közelében, erre HELYETTEM válaszolsz neki, hogy "igen persze elmegyek veled"! Majd mikor még szükségem is lenne valamelyikőtökre, -mutató ujjamat közte és Jules között ingáztattam, nagy erőkkel- le se szarjátok, hogy belekevertél a trutyiba és épp szenvedek, mint hal a szatyorban, és csak magamat égetem le ELŐTTE, hogy alig bírok elmakogni egy értelmes választ!!- ordítottam le a fejét. Szegény Julest is belevontam miközben ő nem is tett semmit..Szerencsétlen srác, néha megkérdezem a fentieket, hogy miért büntetik az én barátságommal...
juuuuuj(:
VálaszTörlés